Hordoszonoklat

Szóval én is dramatizálhatnám, hogy ijen meg ojjan Walaki, ha valami nem stilushű, akkor az annak a stílusnak a paródiája. Bele lehet tenni mai képeket, persze, amik stílushűek, de ez a fogalmaim szerint hamisítás: mert nem válik el a többitől, hamis láccatot, illúziót kelt. Ha megnézzük a várak, régi tágyak régészeti rekonstruálást, ott mindig élesen elválik az új, rekonstruált rész, hogy stílushü legyen a kiegészítés, és ne hitessük el, h az eredeti:, azaz h csempésszük bele a többbi archiv felvételbe mintha a mai is régi lenne.
Aztán meg nem paródia lenne az sem, ha csakis mai képeket használnék fel, én láttam filmmúzeumban az Elektrát, az is már régi fim volt de áttették az akkori, talán éppen 70-es évekbe a történetet, és 1 transzformátorházban, áramütés volt a halálnem.
Ez pedig a dráma feldolgozása volt, és korántsem paródiája.

Ez már az első komoj nézetbeli eltérés tehát h nem találom hejesnek, ha belecsempészünk nem korabeli dolgokat, azt a láccatot keltve mintha archív lenne, mert stílusában hű a korhoz. Mivel képzuhatag van, valszeg fel sem tűnne senkinek h becsapás áldozata: igaz, nem annak szánnyuk, de átverés lenne belőle végeredményét tekintve.
Akkor már fekete-fehér / szélsőséges alapon: csakis archív felvételeket kellene használni. Ez az egyik szélső álláspont.

A másik szélső álláspont az, h csak mai képet legyenek, és szóljon a silány maji műanyag világ silány utánzatairól, az is vállalható: ezt tudjuk most ennyi a produkciónk, tessék, és mindenki arcába tolom. Ez a mai kor termékeit, alkotásait és figurájit, csajait felsorakoztató képsor sem bohózata a hippi kornak, hanem tükre a mi világnak. Lehetne így is megcsinálni. De ez kevésbé vonz, persze, de ettől nem lenne JJ kisebb óriás, sem kegyeletsértés, csakis a mai kor tükre.

Aztán a kevés művészi érzékkel és stílusérzékkel megáldottak kedvenc technikája az EKLEKTIKA. Amúgy létező stílus az eklektika, de kevesen csinálják jó érzékkel.
Ismertek a nők, h barnához barna cucc jól áll, és bebarnulnak, antik bútorokhoz csakis antikot tudnak elképzelni stb.: ez szánalmas.
Az viszont művészet és érzék kérdése hogy keverünk korokat, stílusokat és Walami egészen izgalmas jön ki belőle.

A kliphez a megoldásként az eklektikát választottuk. Ha ennek tudatában vagyunk, egy-egy konkrét kép lehet csak vita vagy vizsgálat tárgya és nem a koncepció megkérdőjelezése: ha nem korhű 1 kép, akkor az tudatosan nem az, és ettől még nem paródia, sem megszentségtelenítése a kornak.

Vagy vegyük tudomásul, hogy konzervatívok vagyunk, de akkor csakis archiv képeket használjunk. De NE csempésszünk bele ojjat, ami ojjan mintha érzést kelt: mert az átverés.
Az oda nem illő dolgok, az ellentét, a kontrasztos dolgok érdesebbé teszik az egészet, és jobban kiemelik az értékeket, ez az én ars poetikám, és csak óvatosan azzal az eklektikával, mert a sokféleség mijatt amúgy is fennáll már így is a zsibvásári hangulat veszéje.